Hárs József közlése.
Az 1920-ban megszerzett építész-diplomával egyik távoli rokonának és volt évfolyamtársának budapesti irodájában kapott állást mint rajzoló. Most már többször találkozhattak [Nagy Adéllal], de hogyan lesz ebből a kapcsolatból annak a rendje és módja szerint eljegyzés, majd esküvő? A Kis-Svábhegyen a pater familias [Nagy Emil], akit a család Kisapának nevezett (első felesége, aki korán meghalt, hívta így) ellenvetéséről nem tudok, beleegyezéséről, sőt segítségéről azonban igen. Mint az Esterházy hercegek óriási birtokaiból szervezett hitbizomány jogtanácsosa elintézte, hogy Apám a központban építészként állást, sőt szolgálati lakást kapjon. 1921. március 15-én pedig „vejéül fogadta” Apámat. Az újdonsült vőlegényt nagy lumpolással ünnepelték barátai, azt énekelve: „szüret után lesz az esküvőm”. Ez azonban még ünnepélyes eljegyzést sem jelentett, különösen nem esküvőt. Mi volt akkor a nehézség? A tudósítás borítékján címként egy tátrai tüdőszanatórium szerepelt (Tátra-Otthon Tátra-Széplakon), és „kis Gyurim” oda érkezett beszámolója az előkészítő, anyagi természetű tárgyalásokról nem aratott osztatlan sikert. Bajai oldalról pedig leszögezték, hogy az esküvőről egy éven belül szó sem lehet. „Szóval száz szónak is egy a vége, gyógyulj meg minél előbb és állitsd össze a staffierungot.” – szólt Apámból a dac (1921. június 13.).