Hárs György levele Budapestre 1921. október 23-án.
Szerette a természetet. Néha elüldögélt a Duna partján.
„Hátam mögött az erdő susog, a kopaszodó, őszi erdő. Előttem a medrében alig haladó, csontvázzá soványodott folyam hullámai játszanak, azután mögöttük a nagy fehér zátony és megint erdő, az ősz ezer színében pompázó nagy levéltenger. ... Mióta itthon vagyok először vagyok kint a szabadban a nagy Duna partján, amely, hisz tudod, olyan nagyon kedves nekem.”